A Szent Erzsébet Karitász Központ története

A Karitász tevékenysége 1919 januárjában indult el a Karitász Mihalovics Zsigmond herminamezői plébános vezetésével, először csak helyi szinten, majd munkásságát kiterjesztette az egész akkori fővárosra. Ez a karitász szervezet 1933-tól mint közösségi karitász csoport felvette a Szent Erzsébet Karitász nevet.

Az elmúlt évtizedekben a Karitász intézményei és tevékenysége a támogatások csökkenésével jelentős mértékben korlátozottá vált. 1975-ben kísérletek történtek megújítására, de érdemleges szerephez csak 1990-ben jutott, amikor megalakult a Caritas Hungarica, mint koordináló szerv.
1991-ben újjászerveződött a Szent Erzsébet Karitász Központ. Elsődleges feladata a helyi karitászélet újjászervezésének a segítése, emellett a karitatív feladatok és programok megszervezése és megvalósítása.

A Szent Erzsébet Karitász Központ rendszeres időközönként ún. Szent Erzsébet levelet ad ki, melyben az adott időszak legfontosabb eseményeit szemlélteti.

Idézet egy 1935-ös körlevélből:
„A szervezés lélektana megkívánja, hogy azok a munkatársak, akik mozgalmunkban tevékeny munkásságot fejtenek ki, - akár mint családlátogatók, vagy adománygyűjtők, vagy kivizsgálók, irodavezetők, beszervezők vagy megítélő bizottsági tagok, avagy patronázsban dolgoznak, illetőleg melegedőkben s menhelyeken, szegényházakban és szeretetotthonokban szorgalmatoskodnak, - azok emberi elismerésben is részesüljenek. Ezért kívánja átnyújtani Központunk a fenti csoportok egyikébe tartozó hölgyeknek s uraknak a karitász nagy jelvényének viselhető formáját Mozgalmunk feladata az embersegítés közszellemének terjesztése. Azzal a ténnyel, hogy munkatársaink jelvényünket viselik, szolgálják a karitász gondolat térhódítását is”
/Mihalovics Zsigmond/

A+ A-